Közeledben

Nálad érzem a békét, reményt
lábaid elé borulva
Mert engem, mint törött edényt
tartasz átkarolva.

Felemeled lehajtott fejemet
a fény felé tartod
Ujjaddal letörlöd néma könnyemet
Körbeölel ragyogásod

Nálad jó szeretni, s szeretve lenni
karodban feloldódom
Megszűnik a sebzés remegni
s megannyi gondom.

Érintésed nem fájó, nem gyilkos,
feloldó, gyógyító erejű
Szoríts engem erősen magadhoz
Hogy átjárjon a derű

Akkor is, ha fáj, ha megrettenek
Ne engedjen óvó kezed,
A remegés, gyötrelem idején
Add szerelmedet.

Ölelj szorosan magadhoz
Halk énekszóval
Oldd fel lelkem jegét
Szelíd indulattal.