A mi Istenünk

"Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek"(Jn.1, 12-13)

Kegyelmed elég, több mint elég, 

Igédben bízom még.
Így várok Rád, vonj közel megint. 

Szentlelked újítson meg.
Leborulok előtted, leborulok előtted és imádlak Téged
Jelenlétedben világíts nekem 

Szavad hatalmával helyreálltam, szabaddá lettem, Szentlelked segít engem.
Leborulok lábadhoz, leborulok lábadhoz és imádlak, Jézus!
Önként adtál oda mindent, életedet a kereszten, 

Mily nagy szeretet, mint adott nekünk a mi Istenünk
A halálból fölemeltettél, életed lett nekünk a fény, 

Szolga-király, szabadító: a mi Istenünk.
Leborulok lábadhoz, leborulok lábadhoz és imádlak, Jézus
Önként adtál oda mindent, életedet a kereszten, 

Mily nagy szeretet, mint adott nekünk a mi Istenünk
A halálból fölemeltettél, életed lett nekünk a fény, 

Szolga-király, szabadító, a mi Istenünk.

61

Ennyi év telt el, mióta a nagyszüleim összeházasodtak. Szép ünnepen tették meg ezt annak idején: karácsonykor. Sajnos, nem igazán lehetett annak idején egyházi házasságot kötni különböző vallású embereknek, így nagypapám nem járulhatott szentségekhez ezen évek alatt. De amíg csak bírt, minden vasárnap ott volt a templomban - imádkozni. S otthon is gyakran láttam, hogy a Szentírást forgatja, olvasgatja. Gyermekként emlékszem, volt, hogy én is elkísértem Őt. S nem panaszkodott, némán vette vállára ezt a keresztet, hogy nem részesülhet a szentségekben.

2 hete megtörtént a csoda: újra gyónt, s áldozott - engedélyt kapott rá. Leírhatatlan számomra, amilyen boldogság volt az arcán a szentségek vétele után. 61 év minden bilincsétől meg tudott szabadulni. Pedig már nagyon beteg - ágyban fekszik többnyire. Nem lát, s nem hall - fizikai valóságban. De abban biztos vagyok, hogy lelki szemeivel meglátta az Istent és meghallotta a Teremtő hangját, mikor újra magához vehette Őt a legszentebb Szentségben...

Te erőt adsz

 Ha szívem fáj és kétely lakik bennem

A csüggedés oly közel jön hozzám

Én várok rád s te mellém ülsz a csendben

Megvigasztalsz a jelenléteddel

Ref.:

Te erőt adsz ha megfárad a lelkem

Erőd adod velem vagy te nem hagysz el

Felemelsz tovább viszel  az úton

Te erőt adsz mely nem fogy el sosem

A szívem már csak nálad lelhet békét

Nem élhetek te nélküled tovább

Nézlek és lelkem  megtelik csodával

Az életem fényed ragyogja át

Ref.:

Te erőt adsz ha megfárad a lelkem

Erőd adod velem vagy te nem hagysz el

Felemelsz tovább viszel  az úton

Te erőt adsz mely nem fogy el sosem

ima

" Oly gyűlöletes a megosztott szív nekem, de kedvemet találom törvényeidben - 118.zsolt. 

"Ments meg engem, Istenem, mert a víz már a torkomig ér. Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám"  - 68. zsolt.

Vágyom Rád, Ó Jézus! Hiányzik az adventi fény, a kegyelmeid... Megosztott vagyok. Nehéz az út, melyet rám szabtál, de tudom, itt vagy velem. Tudom, nem véletlen, hogy most történnek azok a dolgok velem, melyek történnek. Jóra kell használnom a rám bízott kincseket. 

Magamra maradtam, nem értenek meg. Tudom, Te megértesz, s tudod, mit jelent számomra. Mégis félek, hisz csak ember vagyok, s nem méltó arra a kegyelemre, mellyel elárasztasz. Képes vagyok vajon mindent befogadni, melyet adsz nekem? Nem tudom, de igyekszem, csak néha szétfeszíti lelkemet, mert nem tudom kimondani, mi fáj nekem. Hogyan fájhat a szeretet?