"Nézz fel az égre! - mondta az Úr Ábrahámnak." Én felnéztem, s megláttam a csillagokat, melyek aláhulltak a földre. Mindegyik egy-egy tündöklő szikra, mely azt hirdeti:
Szeretlek és Veled vagyok, én, a Te Urad, Istened...
"Hittel kérni úgy kell, hogy először is: képzeld el, hogy mit szeretnél. Gondold végig. Utána éld át, képzeld el, hogy valóra válik, amit kértél. S EZEK UTÁN tárd Isten elé kérésedet, s hidd el, így megadatik Neked. Fontos, hogy az alázatban mindig maradj meg, s fogadd el, ha Isten nem, vagy csak később adja meg szíved kívánságát. Egy dologban biztos lehetsz: Ő akkor is meghallotta, amit kértél, ha látszólag nem válaszol..."
A lehetetlen megtörténik, ha Isten feltűnik. Jelenlétét csodák fémjelzik. A Teremtés is Isten feltűnésével vette kezdetét. Jób úgy beszél a világról, mint ami „csak szegélye útjának” vagy „külső pereme munkáinak”, mint a lábnyom, amit a cipő talpa hagy a nedves füvön. Ugyanígy volt Jézussal: mindenki láthatta, hogy keresztülment egy zsidó településen, mert nem maradt beteg és megszállott ember abban a városban! És ő ma a te utadat keresztezi!
