Megkísértés

Ma misére menet megkísértett a 'fényhordozó" - nyilván azért, mert el akar távolítani Jézus közeléből... Az úton 3x éreztette velem, hogy forduljak vissza, ne menjek misére. Ellenálltam, s imádkoztam, s mentem tovább, mert a "keresztet hordozni kell, a terhemet viselni kell". Kicsit késve megérkeztem, s reménykedtem a megnyugvásban, békében. De a harc folytatódott. 'Menj ki!' - mondta. Felnéztem a Megfeszítettre és kértem, mentsen meg engem, ne engedje, hogy a lelkemet kár érje - "Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted. Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem.Tied vagyok, ments meg engem, mert parancsaidat kutatom" (118.Zsolt.) A béke csak nehezen jött el, mert a Fényhordozó tovább támadott. Próbáltam erőt meríteni a Felajánlás és Átváltoztatás szavaiból, de mintha sötétség borult volna rám. Éreztem, ahogy térdelek, fejemet lehajtva, s veríték végigcsorog arcomon - mint Mesterem a Getszemáni kertben. Igyekeztem imában is követni Jézust - nem csak a szenvedésben. Kértem, hogyha lehetséges, múljék el ez a kín, s a szeretet és béke töltsön el. A Miatyánk szavai alatt megéreztem Jézus jelenlétét - tudtam, hogy ott áll mellettem, s akkor már biztos voltam benne, hogy a vihar el fog csitulni. Majd az áldozás előtti ima, s Krisztus testének felmutatása közben (Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit...) éreztem, ahogy a gonosz eltávozik, s a nyugalom betölti lelkemet. Megmenekültem...