Megoldódott a szerver hiba - még kedden... Hogy szakmám szavaival éljek: nehéz szülés volt - de megérte. Igaz, a szabadságot csak jóval később fedeztem fel - úgy a FeHi végére. Akkor tűnt fel, hogy nincsenek bilincseim... Hát, jobb később, mint soha :-)
A tegnapi és a mai mise pedig felemelő volt - Jézus nem csak feloldotta a bilincseket, hanem még fel is emelt magához. Olyan szép volt hajnalban menni a viszonylag csöndes utcákon, s közben zenét hallgatni. Készült a lelkem a találkozásra. Már a templom közelébe értem, mikor felcsendült az "Eléd lépek jó Uram" kezdetű ének a lejátszóban, s kicsit el is mosolyodtam: "Igen, Jézus, most készülök Eléd lépni...Hol béke és nyugalom vár, Vágyom, hogy érints lelkeddel és múljék, ami fáj. Én hiszem, hogy itt vagy közöttünk és halkan, szelíden hívsz...Közénk térdelsz, Jó Urunk féltő szeretettel. És egy új életnek boldogsága érző szívre lel. Én tudom, hogy itt vagy közöttünk és halkan, szelíden hívsz és mi társaid leszünk örökké, hol boldog dalát zengi minden szív. Áldom az urat, míg élek és szeretem örökké! Örömmel mondok hálát a világon mindenért..." Majd a templomba lépve, Jézussal együtt ültem le a padba, s hallgattam az olvasmányokat, prédikációt. Majd mikor az áldozati résznél felcsendültek a számomra oly sokat jelentő szavak (Te, egyetlen jóság és minden élet forrása, azért alkottál mindent, hogy teremtményeidet áldásoddal áraszd el.... Amikor pedig engedetlenségével barátságodat elveszítette, nem hagytad őt a halál hatalmában.... Úgy szeretted a világot, Szentséges Atyánk, hogy amikor elérkezett az idők teljessége, Üdvözítőt küldtél nekünk: egyszülött Fiadat... Amikor ugyanis eljött az óra, hogy te, Szentséges Atyánk, megdicsőítsd Fiadat, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket...), akkor földöntúli boldogság árasztott el Jézus ajándéka miatt.
Ma pedig - ugyan kissé fáradtan és meggyötörve, de lángoló szeretettel a szívemben mentem részt venni a legszentebb áldozatban. Kértem Jézust, legyen velem ismét, mint előző nap. S Ő megtette. Az evangéliumban így szólt: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!" Az én szívem már lángra lobbant. Mert újra és újra rácsodálkozom a Kereszt csodájára, újra és újra a szenvedés-történetről elmélkedem - arról a szeretetről, melyet ember soha meg nem érthet teljesen.
S Jézus ismét megajándékozott a mise szavaival: "A te örök Igéd ő, általa alkottál mindent, és őt küldted, hogy Üdvözítőnk és Megváltónk legyen: ezért öltött a Szentlélektől testet, és született a Szent Szűztől. Majd akaratodat teljesítve, és szent népet szerezve néked, a keresztfán kitárt karral elszenvedte a kínhalált, hogy feloldja a halálnak átkát, és a feltámadásról bizonyságot adjon nékünk"
Erről az áldozatról elmélkedem, s ebben leszek mindig egy Jézussal: a Nagypéntek áldozatában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése