Kíváncsi voltam/vagyok, meddig fog a tegnapi lelkesedés tartani leányom életében. Ma megtudtam - azt mindenképp, hogy ma még tart. Reggel közölte velem, hogy Ő ma akar menni misére... Ő, aki a vasárnapi miséket alig bírta ki eddig, a hétköznapi ellen pedig igyekezett mindig kibújni valamivel... Utána kellett járnom, hogy a közelben hol lesz este mise (a mi templomunkban reggel volt). Sikerült utánajárnom. Este fél 6 körül - mikor indulnunk kellett volna - már látszódott, hogy nagy vihar van készülőben. Mondtam is a gyermeknek, hogy nem lenne-e jobb most inkább itthon maradni, mert szerintem csúnyán meg fogunk ázni. Közölte, hogy nem, mert Ő mindenképp misére akar menni, s az Isten majd vigyáz ránk és különben is, viszünk esőkabátot. Nagy nehezen ráálltam a dologra, így elindultunk. Eleinte még élt a remény bennem, hogy talán a templomig megússzuk szárazon, de sajnos az utolsó 5 percben - korábbi megérzésem szerint - sikerült egy nagy zuhanyt vennünk, s némileg csöpögve megérkezni a templomba. Meg is beszéltük a lányokkal, hogy mi tűzön-vízen keresztül, de megyünk misére :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése