 | |
| Forrás:http://vmzene.hu |
Elköltözött. Örökre. Mikor meghallottam, nem akartam elhinni, mert az ember valahogy úgy van vele, hogy akit nagyon szeret és nagyon közel áll a szívéhez, nem jut eszébe a halál. De Miklós bácsi a Feltámadás hajnalán elköltözött a Mennyei Hazába. Hiszem, hogy most már az Angyalok és Szentek kórusát vezényli. Hiszem, hogy Fentről továbbra is imádkozik értem.
Nagyon fáj az elvesztése. Apám helyett apám volt. Nevelt, tanított, dorgált, de legfőképpen szeretett. Olyannak, amilyen voltam/vagyok. Még gimis éveimben rengeteget beszélgettünk. Az életről, vagy a zenéről, Istenről. Ha meginogtam, visszaterelt a helyes útra. Fájdalmamban sem hagyott el. Mikor annak idején édesanyám halálhírét hozták, Miklós bácsi vállain sírtam, s Ő erősen tartott. Egy szót sem szólt hangosan - de magában imádkozott; értem, értünk.
Emlékszem, egyszer írtam Neki egy levelet, amiben megköszöntem szeretetét, s megírtam Neki, hogy apámként tekintek rá. Boldog volt - láttam rajta - s talán kicsit meghatott is.
Tavaly találkoztunk utoljára. Akkor megkért, hogy tegezzem. Csak azért sikerült megtennem, mert láttam, hogy örömet okozok ezzel Neki. Tavaly, mikor a 80. születésnapját ünnepeltük, az ünnepség elején odaléptem Hozzá, s köszöntöttem. Felragyogott a szeme, magához ölelt, s közölte: "Hát eljöttél... Nélküled szegényebb lenne az ünnepség. De így teljes." Miklós bácsi, Nélküled is szegényebb lett a világ... Hiányzol. Jó lenne beszélgetni Veled, s hallgatni bölcs tanácsaidat, vagy éppen cinkos mosolyodat figyelni, hogy milyen tréfára készülsz éppen. Látlak magam előtt, ahogy rohansz végig a suli folyosóján, s hangosan visszaszámolsz becsöngetésig. 3... csak futunk, de nem érünk utol... 2....már majdnem sikerült, de Te gyorsabb vagy... 1... csukódik az ajtó... Immáron örökre... S mi kint állunk, nem tudunk bemenni. Várjuk, hogy mikor kérdezed az ajtót résnyire nyitva: "Beénekeltek? Fúj, kint marad, beénekel!" De az ajtó zárva marad, s nem nyílik. Pedig mi énekelünk, jó hangosan. Hallod? "Ne menj el, el ne menj, ne hagyjál itt engem, mert ha itt hagysz engem, bánatos lesz lelkem..." Mert Tőled tanultuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése