Betegség és még egy keresztút

Verka lányom hétfőn kórházba került rota vírus okozta fertőzés miatt. Senkinek sem kívánom ezt az érzést, bár azt gondolom, a Szűzanya pontosan ezt élhette át Jézussal, mikor látta Fia szenvedését. 

Borzasztó, hogy nem tudsz segíteni, pedig akarnál. S bármit teszel, nem lesz jobban a gyermeked. Csak az orvosokban reménykedsz, hogy Ők talán meg tudják gyógyítani. Valahogy minden napot úgy éltem meg, mint Mária, akinek karjába helyezték Jézust halála után. Sírni akartam, "feltámasztani", s kérdezgettem, hogy "mit rontottam el, hogy ilyen beteg lett a gyermekem?" S közben izgultam az otthoniak miatt, s reméltem, hogy Ők nem lesznek betegek, s persze, nagyon szerettem volna egyszerre 2 helyen lenni: otthon is a másik két lányommal, de a kórházban is Verkával. Nehéz ez egy anyának. De túléltük :)

Tegnap voltunk ismét keresztutat énekelni. Ez most nem volt olyan "megérintő" számomra, mint az 1 héttel ezelőtti. Nem igazán voltam ott lélekben sem, talán a fáradtság miatt. Igaz, a héten ért olyan fájdalom is, ami szintén eléggé megviselt. Próbáltam ezt a fájdalmat Jézussal vinni, de nem igazán úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Érdekes, mindig úgy képzelem el - tudattalanul is - azt, hogy "Jézussal együtt vinni a keresztet", hogy az számomra megnyugvást, békét és lelki könnyebbséget fog okozni. De igazából nem lett a lelkem könnyebb tőle. Igaz, nem is omlottam össze, s már ez is valami. Azaz helyesbítek: addig a pontig nem omlottam össze, amíg valaki még egy kérést nem intézett hozzám a keresztút éneklése után. Gondolom, az illető nem gondolt bele, hogy számomra az Ő kérése mit okoz - még egy tőrdöfést, amitől a földre zuhantam. Mégis, rettenetesen rosszul esett és nagyon fájt. (Valamit elvettek tőlem, s másnak adták, s annak a másiknak, akinek adták, nekem kellene segíteni s bíztatni, hogy helyesen és szépen alkalmazza azt, ami az "enyém" volt...) Egy dolog elveszteni valamit - ez is eléggé fáj, de még ezzel megbirkóztam volna, de a másik része szerintem eléggé megalázó. Persze, tudom "nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak?" De, igen. Sőt, "Ő engedelmes lett értünk a mindhalálig - a kereszthalálig". S most én is meghaltam -  a kereszten. S messze még a feltámadás...