Ilyenkor mindenki fogadkozik, ígérget, mit fog - nem fog - csinálni a következő évben, aztán persze az esetek 99%-ban ennyiben is marad az egész. Én nem ígérgetek, nem fogadkozok. Ellenben végignéztem az elmúlt évet, s rá kellett jönnöm, hogy 2010-ben kezdődött a bibliai 7 rossz esztendő. Tehát már 1 évet valahogy túléltem, akkor marad 6. Szép vigasz...Csak azt nem értem, hogy miért nincsenek az élet terhei igazságosan elosztva az emberek között (mert ugye Isten igazságos!), miért van az, hogy egyesek viszonylag boldogan élnek, mások pedig annyit szenvednek, mintha a boldog emberek szenvedését is ők kapták volna... Én tudom, persze, mindenkinek megvan a magáé... De azért mégis...Vannak, akik népszerűek, s mindenki szereti őket, s vannak a magányosok, akiket nem fogad be a világ, s az emberek. Szeretnék én is a népszerűek közé tartozni, de valami születési defekt folytán sajnos én a másik csoportba kerültem. S ez idén sem fog változni. Nem vagyok az a szerethető típus... A magányra lettem teremtve, de már megszoktam. Így élek, amióta eszemet tudom. Sosem fogadtak el, sosem tartoztam sehova, bármennyire is szerettem volna. Egy megtűrt ember vagyok. Egyedül a gyerekeim szeretnek feltétel nélkül, s azért mert én az vagyok, aki. De ennek is vége lesz egyszer, lassan fontosabbak lesznek nekik a barátok, aztán majd jön a szerelem, s a saját család, s talán akkor még magányosabb leszek, mint addig bármikor. S mielőtt valaki megjegyezné, hogy depressziós vagyok, akkor közlöm, hogy lehet, de ez nem ok, hanem okozat. Mert a magány miatt vagyok depressziós és nem a depresszió miatt magányos. nem keverendő a kettő.
És hogy hol van az Isten? Igen, ezt én is szeretném tudni...
+!
VálaszTörlésNem épp vigaztaló gondolatok.... A magány a kersztéyn ember számára értelmezhetetlen, de tapasztalható.
Aki népszerű, az sokszor magányosabb, aki pedig magányos, 'Az sokgyermekes anya lesz'. Gondolj a lelki-anyaságra...
Bertalan