Érdekes egy hét volt. Hétfőn Verka lányommal kellett meglátogatnunk az egyik gyermekkórház sebészeti részlegét, mert némi tesó-bunyó következtében sikeresen eltörte az ujját. Sínbe tették. Gondoltam, jó, néha ilyen is kell. Közben készültem - már amennyire tudtam - az éppen soron következő vizsgáimra, melyek közül az egyik csodával határos módon sikerült, de azt gondolom, az osztályzatomat nem földi szinten határozták meg, mert a gyermek miatt sok időm nem volt tanulni... Pénteken szülészetből vizsgáztam - jelesre. Ezért is hála a Teremtőnek. Aztán még eme csodálatosnak induló pénteki napon menvén nagyobbik csemetémért az iskolába, azzal szembesültem, hogy Biusom is sérülést szenvedett egy osztálytársa jóvoltából. Nosza - ha már úgyis benne vagyok, irány újra a sebészet. De gondoltam én, elég lesz az SZTK is, minek menjek messzebb, ráadásul nem is tudtam melyik gyermekkórház ügyel épp aznap... RTG, stb... törés nincs, de nem tudták kizárni az ízületi sérülés lehetőségét, így tovább irányítottak minket a gyermeksebészetre. Na, ezt jól megspóroltam... Ma elmentünk az ügyeletes gyermekkórházba - eleve oda akartam vinni a gyerkőcöt, mert úgyis járatos vagyok már ott, de nemcsak a gyermekeim révén, hanem iskolai gyakorlatok miatt is. Vizsgálat, s ítélet: bizony, sérült a térdízület, nosza tegyünk rá gipszet. Combtőtől bokáig... De ha már ott voltunk, Verka kezéről eltávolították a sínt, hogy ne kelljen hétfőn visszamennem vele... :) Kicsit mulatságos, nem? Na de a lényeg: pénteken vizsgázom felnőtt- és gyereksebészetből... Addig igyekszem vigyázni Zsuzsira, mielőtt még Ő is kitalál valami sebészeti esetet. Mert úgy látom, hogy a lányaim nem hiszik el rólam, hogy egyedül is fel tudok készülni a sebészet vizsgámra, mindenképpen valami gyakorlati dologgal szeretnének nekem segíteni, hogy a vizsgám sikeres legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése