Volt, aki hiányolt mostanában, miszerint, hogy nem írtam a blogba. Hát igen, krónikus időhiány. Most szünet van ugyan a suliban, de a tennivaló nem lett kevesebb. S itt a nagyhét is. Próba próba hátán, hogy minél szebb legyen a Szentmise, a liturgia. Remélem, az lesz. Mindenesetre a múlt pénteki ifjúsági keresztút szép volt. Megható volt hallgatnom énekkaros társaim imáit, elmélkedéseit az adott keresztúti állomással kapcsolatban. Szépek voltak az énekek is, jó volt együtt énekelni a többiekkel, s még jobb volt, hogy éreztették: szükség van rám. Ez öröm számomra. De most itt a nagyhét, s ahogy közeledik Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat egyre nő bennem a feszültség. Mert tudom, hogy a héten valami véget ér, s valami új kezdődik helyette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése