Elsőáldozásra készülve

Egyszer voltam ilyen helyzetben, mikor az Öcsém készült az elsőáldozására. Az is szép volt és várakozással, aggódással teli, hogy vajon csak "első" áldozó lesz, vagy többedik. Istennek hála, megmaradt a hitben, sőt, sok mindenben még példát is vehetek róla, mert hűségesebb típus, mint Én. Remélem, a lányom is az Öcsémre fog hasonlítani ilyen tekintetben. Várja Ő is, hogy mikor találkozik először Jézussal. Azt mondta, "anya, olyan jó lesz, hogy már mehetek én is Veled a misén áldozni, már úgy várom". Gyermeki szívével érti, tudja, hogy jó Jézussal együtt lenni.

Egyszer megkérdezte tőlem, hogy miért járok olyan sokat misére. Elmondtam neki, hogy nekem ez sokat jelent, mert a szentmisén valahogy közelebb érzem magam Istenhez, és a gyakori szentáldozás nagyon nagy erőt tud adni a nehézségekben. Ez tetszett neki, s megbeszéltük, hogy péntekenként lejöhet velem az esti misére. Persze, a testvérei is rögtön mondták, hogy Ők is jönnek. A kicsik közül valamelyik egyszer megjegyezte:"Anya, olyan más vagy, mikor hazajössz a miséről, olyan nyugodt vagy". A gyermeki szív. Érzi a változást, amit az Isten "okoz" az emberi szívben egy szentmisén. Talán ezért mondja Jézus, hogy "ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be az Isten országába"