vihar

Állok, s forgok egyre körbe
Kitekintek meg-megszédülve.
A kiút fényét keresem,
De sötétség szól minden helyen.
Meddig bírom még,
a gonosz pusztító erejét?
(Mert újra felütötte fejét)
Csendesen gyötör, alattomosan.
Ima, ének - minden hasztalan.
Az Úr magamra hagyott,
S nélküle, némán harcolhatok...