Életadó kenyér

Körülötted néma csönd,
az Úr szolgája beszél,
majd csengetés, s mint a kereszt
felemelkedik a Fehér Kenyér.
Nézed s nézed: betelni nem bírsz vele...
Fénylik, s ragyog:
Ím, az Úr szeretete.

Jó lenne érteni egészen,
mit őriz e Csoda:
Jézus kezében az utolsó vacsora.
Mily titkokat rejt e Hófehér Ostya:
Az égből alászállott kenyér;
Az életet adja.

Csengetés újra, s már nincs hasonlat,
Egy villanásnyi Mennyország:
Csak Isten és Te vagy...

A csoda lassan alászáll - a harmadik csengetés,
S felszakad lelkemben az ősi kérdés:
Mondd, szeretsz Te engem?
S hagyom, hulljon a könnyem..
A felelet elárasztja lelkemet:
Uram, Te tudod, hogy szeretlek...