Azt hiszem, hogy ma fontos dologgal szembesültem. Eddig azt gondoltam, hogy alig vannak barátaim, s nem vagyok szerethető mások által, mert egy selejt vagyok. De a mai nap rácáfolt erre az általam vélt tényre. Reggel 6-kor kezdődött. Szeretteim, családtagjaim Szentmisét kértek értem. Összegyűjtötték a kedvenc énekeimet, s ezek hangzottak el a Szentmisén. Elemér atya pedig az általam leginkább kedvelt misekánont mondta: a 4. Eucharisztikus imát. ("Úgy szeretted a világot, Szentséges Atyánk, hogy amikor elérkezett az idők teljessége, Üdvözítőt küldtél nekünk: egyszülött Fiadat. Megtestesült a Szentlélek erejéből, született Szűz Máriától, és közöttünk élt: mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Örömhírt hozott: üdvösséget a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak...Amikor ugyanis eljött az óra, hogy te, Szentséges Atyánk, megdicsőítsd Fiadat, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket...") Az egész Szentmisét Isten szeretete hatotta át, érezhető volt a Szeretet ereje. A mise utána hittanteremben folytatódott az ünneplés - süti, tea, kávé (ez reggel 7 előtt különösen is örömmel töltött el) és közös éneklés. Mindenki szeretettel halmozott el. Talán életemben először éreztem azt, hogy IGAZÁN szeretve vagyok. Majd az ünneplés befejeztével Bérmaanyukámmal indultunk el együtt - Ő dolgozni, én az iskolába. A Nyugati pályaudvarnál döbbenten figyeltem fel a szakadó hóesésre... (Számomra a hóesés az egyik legszebb dolog a világon). Szinte láttam magam előtt Jézusom mosolygó arcát az Ő külön ajándéka láttán. S bent az iskolában mosolygó arcok fogadtak, s ölelő karok, amelyek szintén a felém irányuló szeretet jelei voltak. Döbbenetesen sok ember köszöntött fel. Az egyik közösségi oldalon több, mint félszáz üzenetem érkezett. Hihetetlen szeretet-áradat árasztott el. A lelkem szinte szárnyal, s mosolyogva folynak könnyeim... Hála van bennem, nagy hála mindenki szeretetéért.
Úgy érzem, hogy ma Jézus különösen szeretett engem. Meg akarta mutatni, hogy nem vagyok 'senki', hogy vannak, akik szeretnek, s akiknek fontos vagyok; hogy SZERETHETŐ vagyok. Köszönöm Neked, Uram. Nem tudok mást mondani, mert szavakkal nem kifejezhető az az öröm, boldogság, hála, ami a szívemben van. Köszönöm, köszönöm, köszönöm....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése