Az esti misére úgy mentünk családommal, hogy elhatároztuk, egy könyvvel ajándékozzuk meg plébánosunkat - hálából és szeretetből a lelkigyakorlatért. A templomba odaérvén, láttam, hogy a karzat ajtaja nyitva van, így mi a lányokkal felmentünk énekelni. Az első meglepetés rögtön ott ért: egy a szívemnek nagyon kedves barátnő a nyakamba ugrott és azt mondta, hogy úgy örül, hogy itt vagyok, s már nagyon hiányoztam neki. A misén együtt énekeltünk, ami szintén nagyon szép volt. A felajánlásnál érdekes dolgot vettem észre: mikor a pap felemelte a kelyhet, egy szív-alakot véltem látni a kelyhen. Ezen nagyon meglepődtem, s nem is tudtam mit gondoljak a dologról. Aztán a mise folytatásában kezdtem megérteni, hogy mi történik... Felcsendültek a számomra olyan sokat jelentő 4. eucharisztikus ima szavai. Ekkor kezdtem megérteni, hogy az Úr most különösen is szeretni akar - úgy, hogy számomra is nyilvánvaló legyen. S az átváltoztatáskor újra megpillantottam a szív-alakzatot a kelyhen: ekkor már folytak a könnyeim. S annyit tudtam csak mondani Jézusnak, hogy "Én is szeretlek..." Mise után a közös zsolozsma volt a következő nagy ajándék. S elgondolkodtam rajta, hogy mennyire igaz az, hogy Istent nem lehet szeretetben legyőzni. Mi úgy mentünk le misére, hogy "szeretni akartunk" s ajándékozni. De az Úr százszorost adott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése