múlt és jelen

Miért van az, hogy az ember múltja határozza meg a jelent? 

Jó lenne túljutni végre a múlton, s csak a jelenre koncentrálni, mégsem megy ez olyan egyszerűen. Meghatározó számomra a sok csalódás, fájdalom - de ugyanígy az öröm is. De vannak bizonyos tettek, amiket az ember próbál elfeledni, megbocsátani, de nem megy. Mert mikor azt érzi, hogy már sikerült, s túl van rajta, akkor bizonyos, hogy történik valami, ami ismét felidézi a fájdalmakat, s újra bizalmatlanná válik, s rájön: még nem is tudott megbocsátani... 

Feledni kellene a múltat, 

A könnyező sebeket

Minden elkövetett rosszat, 

És a vérző szíveket.

S ki elárult, azt az embert

Ki lelkedért ezüstpénzt nyert,

Büntetni kellene-oh, igen:

A megbocsátás szentségeiben.