építkezési szünet

Már alakul, szépül, s látom a végét - mármint a lakás szépülésének. A "belső" építkezésben ellenben leálltam, ott most szünet van. Azzal nem haladtam, s annak nem látom végét. Túl sok az akadályozó tényező, túlságosan el vagyok fáradva. Mert a lakás átalakítás sok erőt igényel, s a "belső-lakás" építése még többet. S erre most nincs erőm, s eszközeim sem. Elfogytak a téglák, a festékek, most csupaszan állnak a falak. De még állnak. Mert az alapok tartják. S a spaletták, az ajtók zárva vannak, mert nem akarom látni a kinti világ csalárdságait. Persze, mondhatnátok, hogy nyissam ki a nyílászárószerkezeteket, mert biztosan kopog Valaki, de higgyétek el, hogy nem. Zeneis hallásom van, meghallanám, ha Valaki kopogtatna. Nem áll ott senki, s nem keres senki, hogy építőanyagot vagy segítő kezet ajánlana. Mert a romos épületet mindenki elkerüli. De majd ha egyszer felépül, akkor biztos jönnek majd megcsodálni, s hízelegni. Hisz ez mindig is így volt. Az emberek nem szeretnek segíteni az építkezésben... Persze, persze, vannak helyek, ahol adnak téglákat, festéket, sőt még talán erőt is, hogy el tudjam cipelni, de ahol eddig szereztem be az építőanyagokat, az a hely már üres, sivár, s mindenki idegen...