elmélet és gyakorlat

Hétfőn voltam egy kórház belgyógyászati osztályán gyakorlaton. Először kicsit izgultam, hogy mit is fogok ott csinálni egy délelőttön át, de mikor már ott voltam, akkor azt tettem, amit éppen aktuálisan kellett. Több feladat szerepelt a listánkon, amik elvégzéséről természetesen igazolást kell bemutatni az iskola felé, s ezek között szerepelt a vérnyomásmérés is. A nővérke 2 szobát bízott rám, hogy ott mindenkinek mérjem meg a vérnyomását és rögzítsem is. Az egyik szobában feküdt egy idősebb bácsi (én akkor ki nem néztem volna belőle, hogy már 80 év felett jár), aki mondta, hogy ama bizonyos 'fehér köpeny' effektusban szenved, miszerint az első mérésnél mindig magas értéket szokott mutatni a mérőszerkezet. Megnyugtattam, hogy nem probléma, legfeljebb többször mérjük meg egymás után. Úgy alakult, hogy a 2. mérés is elég magas értéket mutatott, így megbeszéltük, hogy majd fél óra múlva újabb kísérletet teszünk, hátha addigra picit megnyugszik. Néztem az időt - egyéb teendők mellett - s már épp indultam volna vissza a bácsihoz megismételni a vérnyomásmérést, mikor láttam, hogy épp Ő közeledik hozzám. "Megjöttem, nővérke, most már megnyugodtam kicsit, mérheti is azt a vérnyomást" - mondta. S láss csodát, az érték már normális volt. De az igazi csoda csak ezután jött. A bácsi keresztet vetett, s hálát adott Istennek a jó eredmény miatt. Kérdeztem tőle, hogy milyen vallású - mert hogy én is hiszek Istenben - s Ő mondta, hogy katolikus. S ezzel egy több mint fél órás beszélgetés vette kezdetét. Rengeteget mesélt az életéről, foglalkozásáról (kiderült, hogy Ő is az egészségügyben dolgozott) s a múltjáról, azon belül is a keresztények üldözéséről, az ÁVO-ról. Mondta, hogy a hite nélkül nem bírta volna ki annak felét sem, amit nekem elmesélt. S mikor engem újabb feladathoz hívtak, a bácsi megköszönte, hogy szántam rá időt, mert olyan jó volt beszélgetni, s őrült, hogy valaki meghallgatta, s hálát ad Istennek, mert találkoztunk. Mélyen megrendültem a lelkem legmélyén, s örültem, hogy gyakorlatra válthattam azt, amit 2 hete Biblia órán hallottam - tudniilik a betegek lelki gondozásáról. Eddig mindig kicsit tartottam a kórházi szolgálattól, hogy mit is fogok én a betegeknek mondani, miről beszélgessek én számomra ismeretlen emberekkel. Sosem hittem, volna, hogy ez ennyire "egyszerű", ha Jézust tartom szem előtt, s Jézust próbálom meglátni a másik emberben. De hétfőn Jézus megmutatta, hogy mit kell tennem. S én hiszem, hogy ott és akkor Jézus ült velem szemben, s Őt hallgattam, s Vele beszélgettem.