Zsoltárok4

"Uram, szabadításom Istene,

éjjel-nappal hozzád kiáltok.

Jusson színed elé imádságom,

füledet hajtsd könyörgésemre.

Mert fájdalommal van tele a lelkem

és életem az alvilághoz közeledik.

A sírba szállók közé soroltak engem,

olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.

A holtak között van fekhelyem, 

mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak,

akikről nem emlékezel meg többé,

és akiket kitéptek kezedből.

Letettél engem a verem mélyére,

a sötétségbe s a halál árnyékába.

Rám nehezedett minden haragod,

rám zúdítottad minden hullámodat.

Eltávolítottad tőlem ismerőseimet,

utálatossá tettél előttük;

fogoly vagyok és nincs menekvésem.

Szemem elbágyad a gyötrelemtől.

Uram, egész nap hozzád kiáltok,

feléd terjesztem kezemet...

...Miért taszítasz el engem, Uram,

miért rejted el tőlem arcodat?...

...a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.

Átcsapott rajtam haragod

és megrendítettek engem borzalmaid.

Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, 

mindenünnen körülvesznek.

Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, 

csak a sötétség a társam." (88.zsoltár - részletek)