Énekek

Mindig szerettem énekelni, már kiskorom óta. Talán ezért is irattak a szüleim zenei tagozatos iskolákba. Sok mindent lehet elmondani zenével: fájdalmat, örömöt és sok olyan dolgot is, amit egyébként nem tudunk megfogalmazni. Most is, úgy énekelnék - mindegy, mit, csak énekelnék. A zene, az éneklés felszabadít.

Sokszor az ember olyan nyomott, kedvetlen, de nem érti, hogy miért. Járkál fel s alá, nem találja a helyét, senkihez nem akar szólni, begubózik. Ilyenkor nálam általában bejön, hogy előveszem a gitárt, s éneklek, vagy a lejátszóba beteszek valamilyen zenei cd-t. Teljesen változó, van, hogy a komoly zene hatásos, van, hogy a könnyűzene. De a zene - zenélés - megváltoztat. Megnyugszom, s már nem vagyok olyan feszült, nyugtalan. Olyannyira hozzászoktam már ehhez a technikához, hogy sokszor már a gondolataimban énekelek. Most pl egy nagyon szép ének jár az eszemben:

"Kié lesz majd az életem, Te tudod már, de a végtelen elragad sokszor, s megremeg bensőmben minden - nincs meleg"

Tudom, nem túl szívet melengető a szövege, de most ezen elmélkedem...