Szeretem az őszt. Valahogy mindig az aktuális hangulatomat tükrözi. Akkor is, amikor a nap ragyogva melegíti az arcomat, akkor is, mikor borongós, esős, mint ma is, mikor olyan sok gondolat foglalkoztat. Vissza-visszatekintek ilyenkor a múltba, mennyi minden változott - bennem és körülöttem. Jó, jó...tudom, most kicsit érzelgős vagyok. Nem baj, engem nem zavar. :)Nemrég még csak egy izgulós menyasszony voltam, aki remegő térdekkel lépdelt vőlegénye karján az oltár felé - ma meg már a legkisebb lányom is nagycsoportos. 10 éves házasok leszünk idén - 22 nap múlva. Ez csak az egyik ünnep. November kezdetével ünnepség sorozat indul minden évben a családunk életében. Valahogy minden ebben az időszakban történt. Talán véletlen? Nem tudom. Most lesz a férjem 40 éves, aztán a nagylányom 9, házassági évforuló, s kezdődik az Advent, majd 34 nap múlva betöltöm a 32 évet...Jaj... Furcsa, így kimondva soknak tűnik, de én nem érzem magam még ennyinek!!! Aztán a Karácsony... Vajon idén milyen lesz? Sikerül-e jobban készülnünk rá lélekben, mint tavaly? Nem tudom, de igyekezni fogok.
Most azt érzem, el kéne vonulnom pár napra, hogy felkészüljek erre az ünneplős időszakra. Meg kellene újítani a kapcsolatomat az Istennel. Most Ő is nagyon távoli. Tudom, vár rám, hallom hívó szavát. Kellene egy kicsit csak kettesben lennem a Teremtőmmel...
Érdekes! Ezek szerint nemcsak nekem tetszik az ősz. Mindenki búsul, hogy az elműlás, meg egyebek. Pedig dehogy! Közelebb kerülünk a tűzhelyhez, a családihoz. Arról nem is beszélve, hogy az ősz előkészíti a szép havas tájat. Nálam még ott van a búcsúk hangulata is. No nem a falusi, hanem ahol felnőttem: Szent Imre. Mozgalmas, szép, ismételhetetlen...
VálaszTörlés