Ez most nem tapasztalat, vers vagy felemelő élmény lesz. Most csak az érzéseimet akarom kiírni - hátha könnyebb lesz... Félek...megint a változás...megint nem olyan lesz, mint ahogy megszoktam. Sírni akarok, de az sem megy. Felnőttnek kellene lennem, de nem tudok. A lelkem legmélyén még csak kamasz vagyok, fiatal...talán így is nézek ki, mégis, már elhagytam a 3. x-et. Minden új körülöttem. Ez az év erről szól. A változásokról, feladásokról, lemondásokról. Mert Isten így kéri, így szeretné. Tudom, hogy megvan az oka rá, hogy most elkérje tőlem azt, ami engem anno régen odakapcsolt a közösségemhez, de nekem mégis fáj. Hiányzik...de már nem tartozom közéjük. Azt szeretné, ha felnőnék...De Uram! Hisz a keresztség szempontjából még csak éppen 13 éves vagyok, a kamaszkor kezdetén! Engedd, hogy lázadjak egy kicsit....(Hisz azt teszem) Mert nem látom az utat magam előtt, nem tudom, merre menjek. Ismeretlen terep. Tudom, bízzak Benned, hisz vezetsz...De olyan nehezen hagyom magam vezetni. Félek, mert egyedül vagyok - vagy mégsem? De, kicsit igen. Szükség lenne imára...de most nem megy, nem tudok imádkozni, nem tudok Szentírást olvasni... mert kicsit lázadok. Kívülről talán nem is látszik - igyekszem mosolyogni, de belülről sírok. Félek a holnaptól. Félek, hogy sírni fogok, pedig tudom, hogy a gyásznak ideje van és utána jön csak a Feltámadás...
2009. szeptember 3., csütörtök
Nem értem...
Ez most nem tapasztalat, vers vagy felemelő élmény lesz. Most csak az érzéseimet akarom kiírni - hátha könnyebb lesz... Félek...megint a változás...megint nem olyan lesz, mint ahogy megszoktam. Sírni akarok, de az sem megy. Felnőttnek kellene lennem, de nem tudok. A lelkem legmélyén még csak kamasz vagyok, fiatal...talán így is nézek ki, mégis, már elhagytam a 3. x-et. Minden új körülöttem. Ez az év erről szól. A változásokról, feladásokról, lemondásokról. Mert Isten így kéri, így szeretné. Tudom, hogy megvan az oka rá, hogy most elkérje tőlem azt, ami engem anno régen odakapcsolt a közösségemhez, de nekem mégis fáj. Hiányzik...de már nem tartozom közéjük. Azt szeretné, ha felnőnék...De Uram! Hisz a keresztség szempontjából még csak éppen 13 éves vagyok, a kamaszkor kezdetén! Engedd, hogy lázadjak egy kicsit....(Hisz azt teszem) Mert nem látom az utat magam előtt, nem tudom, merre menjek. Ismeretlen terep. Tudom, bízzak Benned, hisz vezetsz...De olyan nehezen hagyom magam vezetni. Félek, mert egyedül vagyok - vagy mégsem? De, kicsit igen. Szükség lenne imára...de most nem megy, nem tudok imádkozni, nem tudok Szentírást olvasni... mert kicsit lázadok. Kívülről talán nem is látszik - igyekszem mosolyogni, de belülről sírok. Félek a holnaptól. Félek, hogy sírni fogok, pedig tudom, hogy a gyásznak ideje van és utána jön csak a Feltámadás...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Vannak ilyen időszakok mindenki életében, hogy félünk. Pedig Jézus hányszor kérte tőlünk, hogy ne féljünk!
VálaszTörlésTudom, hogy nehéz ilyenkor az ima és a Szentírásolvasás, de csak ezt a kettőt olvasd el: Zsolt 55,23 és Róm 8,28. Talán neked szól...
És ha nehezen is, de imádkozd ahányszor csak tudod: "Uram, legyen meg a Te akaratod!" Amint teljes hittel ki tudod mondani, már nem is lesz semmi baj! Az Úr megerősít!
A kamaszkor szép. Ám ne feledjük, hogy a bérmálás óta 'felnőttek' vagyunk. Illetve arra kellene törekednünk.
VálaszTörlésA Szabadító pedig olyankor is szabadít, amikor ragaszkodunk dolgokhoz.
TB