Mostanában sokszor jut eszembe Ady Endre egyik verse. Régebben is sokat jelentett számomra a nehézségek, fájdalmak idején. Mindig valamiféle vigasz volt számomra. Most is aktuális...
Az Úr érkezéseMikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése