"Ments meg engem, Istenem, mert a víz már a torkomig ér. Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám" - 68. zsolt.
Vágyom Rád, Ó Jézus! Hiányzik az adventi fény, a kegyelmeid... Megosztott vagyok. Nehéz az út, melyet rám szabtál, de tudom, itt vagy velem. Tudom, nem véletlen, hogy most történnek azok a dolgok velem, melyek történnek. Jóra kell használnom a rám bízott kincseket.
Magamra maradtam, nem értenek meg. Tudom, Te megértesz, s tudod, mit jelent számomra. Mégis félek, hisz csak ember vagyok, s nem méltó arra a kegyelemre, mellyel elárasztasz. Képes vagyok vajon mindent befogadni, melyet adsz nekem? Nem tudom, de igyekszem, csak néha szétfeszíti lelkemet, mert nem tudom kimondani, mi fáj nekem. Hogyan fájhat a szeretet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése