Szabadság

Olyan jó volt ma. Megtapasztaltam, hogy mi az a szabadság - úgy igazából.

Mikor érzed, hogy engedsz fel a görcsből, s át tudod adni Neki a teljes szívedet.

Mikor érzed, hogy újra kapsz levegőt, s a fuldoklás megszűnik.

Mikor könnyebben megy az éneklés, az ima...

Mikor érzed, hogy a bilincseid kettétörnek, s újra tudod mozgatni a kezedet, s a lábadat.

Mikor érzed, hogy a félelem nem vesz erőt szíveden...

Mikor újra érzed a lelkedben, hogy nem vagy egyedül - Jézus Veled van.

Mikor átjár a Szeretet földöntúli érzése.

Persze, nem egyből... Kellett a feloldozása a bilincseknek, a hófehér ruha, majd  a lélek fokozatos megnyugvása - mind Isten csodája, ajándéka a mai napnak. A prédikáció megerősítő szavai (Isten nem azt mondta, hogy ha velem tartasz, akkor nem érhet semmi baj, hanem azt, hogy "én veletek leszek a világ végéig") A tudat, hogy velem van, nagyon sokat számít. (Miatyánk, aki a mennyekben vagy) Ebbe kapaszkodtam, ez lebegett a szemem előtt. A tömjén füstje valahogy minden rosszat kifüstölt a templomból is - belőlem is, és átjárt az Úr tisztasága, (szenteltessék meg a Te neved) s valami különös, földöntúli érzés is, hogy Isten itt és most jelen van, s közöttünk van. - (Jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is.) - Majd elközelgett a Szentáldozás felemelő pillanata, mikor végre szabadon, láncoktól mentesen eggyé válhattam Jézussal az Ő keresztáldozatában. (Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma) S az áldozás utáni pillanatokban újra tudtam beszélgetni a Fenséges Királlyal. Újra megnyílt az ajkam s a szívem, akárcsak régen Zakariásnak (bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek). S végre ki tudtam mondani szívem kívánságát, s megfogni Jézus kezét. Rácsodálkoztam, hogy mennyire könnyű is megtennem a Felé vezető utat. Bizalom nélkül mondhatom, kérhetem én, hogy és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, de nem fog tudni megmenteni, megszabadítani, míg én görcsösen szorítom a láncaimat, s nem merem elengedni azt, félve a zuhanástól, a 'haláltól'. Most elengedtem a láncokat és hagytam, had zuhanjak - minél távolabb azoktól, amelyek távol tartanak a Királytól. S nem csalódtam: Jézus várt rám, s elkezdte gyógyítani a magam okozta sebeimet. (mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké!) Kellett hozzá bizalom, no meg döntés - de megérte...