Közben küzdök a kísértésekkel - napról napra nehezebb. De tegnap újra zsolozsmáztam közel 1 év után újra. Azt hittem, hogy már el is felejtettem az imádság eme formáját, de szerencsére nem. Ugyanis az ima most nem megy másként, csak kötött szöveges formában. A zsolozsma megnyugtat - erre tegnap jöttem rá. Hiányoznak a közös zsolozsmázások - olyan szép volt, mikor páran összejöttünk, s együtt imádkoztunk.
De tegnap - bár egyedül voltam - jó volt az Úr üzenetét megtapasztalni, hogy nem magányosan imádkozom. Ő velem volt/van, s együtt elmélkedi át velem a zsoltárokat, s magyarázza értelmüket. De velem van a sötétségben, szélviharban is; ha kell velem együtt sír - mert Ő is szenved, amitől én. De Rajta a gonosz erői nem vesznek már hatalmat, míg én sajnos halandó vagyok és esendő. Az Úr irgalmazzon nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése