Jézus szemével...

...próbálom magamat nézni. Nem megy. Mert ha kívülről látom magam, akkor egy kis bénázó alakot látok. Aki állandóan szerencsétlen, s összetörve kuporodik le a templom padjának térdeplőjén a magyarázatokat keresgetve. S ahogyan keservesen, görcsölve azon voltam, hogy Jézus szemével nézzem életemet, furcsa és egyben ijesztő dologra jöttem rá. Sokat tudok Jézusról, s mégsem ismerem Őt. Ha ismerném, tudnám, hogy mit gondol rólam. Én elítélem magamat, s azt képzelem, hogy Ő is elítél engem. Ha haragszom magamra, akkor azt látom, hogy Ő is haragszik. Mit gondolhat valójában? Szeretni való ember vagyok egyáltalán? Tud-e Jézus szeretni engem, mikor már én erre képtelen vagyok? Vagy csak egy délibáb az egész? S a legrosszabb az, hogy nem tudom, mit vár tőlem, hogy mit tegyek azért, hogy szeretni tudjon...