Advent

Mostanában kaptam ezt a történetet egy nagyon kedves barátnőmtől. Engem mélyen érintett s elgondolkoztatott sok mindennel kapcsolatban, s talán segít az előre lépésben is...

Anna csendesen, gondolataiba mélyedve ül kis szobájában az íróasztala előtt, figyeli az ünnepi koszorún a lángokat. Szeszélyesen imbolyognak a fények, elnyúlt, sötét árnyakat vetve a falvédőn. A kályhában egyenletesen duruzsol a tűz, jó meleget árasztva széjjel.

Advent a várakozás, a bűnbánat ideje - emlékszik Anna a keresztény tanításra. Hány éve várja, mindig meg-megújuló bizakodással a megszülető kis Jézust! Világra jön megint a jászolban, ott fognak állni körülötte a jámbor pásztorok. Most nem fáznak, nem éheznek, és nem gyűlölködnek. Megrekednek torkukban a durva szavak, szájuk imára nyílik. Máriával és Józseffel együtt örülnek a Gyermeknek, hogy megszülethetett ebben az ordas világban. Hiába nem fogadták be a szent párt sehol sem Betlehemben, lám, mégis akadt egy városszéli istálló, ahol a tehenek lehellete melengeti az új kis életet. 

ma templom áll ezen a helyen, kibékíthetetlen vallási konfliktusok kereszttüzében.

Anna már tudja: minden bölcső körül a halál ólálkodik. Micsoda halál! - Jézus, az ártatlan kisded, még égszínkék szemeivel kutatja édesanyja arcát, de a gonosz akarat már ácsolja a keresztet, amelyen 33 múlva kínhalált fog halni. Tövében nem jó emberek állnak majd. Ők szégyenükben, hogy ez megtörténhetett, messze elkerülik a kivégzés helyét. A rosszak veszik körül az ártatlanul szenvedőt, hogy élvezzék kínlódását és csúfolódjanak vele. Miért van az, hogy az életben oly kevés a jó, s annyira észrevétlen? Miért a sötét erők látszanak uralni a világot?

Anna gondolatai a gyermekkora körül járnak. Időtlen időkbe süllyedt akkori lénye, mégis, élénken él benne sok régi Karácsony emléke.

Apuka, Anyuka, mint a jó tündérek, ott sürögnek-forognak előtte megint , hogy minden idejében készen legyen. Apuka kézen fogva sétálni viszi, miközben Anyuka titokban díszíti a karácsonyfát. Csönget a kis angyal és a fenyő alatt már ott lapulnak az ajándékok. 

A szülők régóta halottak, de örökké tartó, feltétlen szeretetük fényénél átmelegszik Anna szíve. Miért is bántotta őket néha, akaratlanul? A bűnbánat könnyei végigcsorognak az arcán...

A vétkek alattomosan fejlődnek az emberben. Csíráik észrevétlenül költöznek a lélekbe, mint a kórokozók és lassan irányításuk alá veszik a testet. Kemény szavakat küldenek az ajkakhoz, ütésre késztetik a kart. Csillapíthatatlanul, mint fékeveszett tűz, tombol az indulat és a háttérben torz pofával röhög a Gonosz. Amikor nők-férfiak veszekednek, gyűlölik egymást, mindig ott vigyorog valamelyik sarokban.

Késő este van, a gyertyák csonkig égtek. Anna elfújja a lángot, kezeit imára kulcsolja. Hálát ad Istennek a sok jóért, amivel elhalmozta eddigi életében. Az Úrnak ajánlja fájdalmát, ami a vele történt igazságtalanságok miatt érez.

A kályhában lassan kialszik a tűz, hűvösség támad a szobában. Anna karjába öleli a párnát s megbékélt szívvel hajtja ma álomra a fejét.